Szentesi Élet, 2005. szeptember 23. – A Szentesi Élet cikke Katona Imre életműkiállításáról, melyet születésének 75. évfordulója alkalmából rendeztünk Szentes 1 posta emeletén.
Ha élne, most lenne 75 éves, de már nyolc éve nincs az élők sorában. Ki is volt ő? Festőművész? Postaműszaki szakmunkás? Ember? Mindegyik. És mindegyiknek kiváló…
Festőnek kifejezetten tehetséges volt, de nagyon szerény és visszafogott. Tokácsli Lajos szentesi festőművész volt a legfőbb mestere, de sokat tanult az egykori szegedi Postás Képzőművész Körben is. A hazai kiállításokon kívül a nemzetközi bemutatkozás lehetősége is megadatott számára. Képei a Magyar Posta nemzetközi kapcsolatainak keretében – több más postás amatőr alkotó műveivel együtt – Szabadkára és Bécsbe is eljutottak. Festményei annyira lenyűgözték a bécsi kiállítás-szervezőket, hogy képeiből önálló tárlatot is rendeztek számára 1986-ban. Negyvennégy alkotását csodálhatták meg ekkor az osztrák főváros kiállítótermének látogatói.
A festészetet, a művészetet csak kikapcsolódásnak tekintette, postai munkájának ellátása legalább annyira fontos volt számára. Emberként nagyon sokat jelentett neki a család. Bár maga családot soha nem alapított, anyjához és testvéréhez nagyon ragaszkodott. Fontosak voltak számára a barátok is. Képeiből vagyont gyűjthetett volna – mondják róla ismerősei. De inkább elajándékozta azokat.
Több mint nyolc éve halott. Művészi hagyatékának kezelői, továbbá egykori művésztársai és barátai úgy határoztak, hogy születésének 75. évfordulójára kiállítást rendeznek műveiből egykori munkahelyén, a szentesi főpostán. Ebből az alkalomból Tóth László, a Magyar Posta Rt. irodavezetője, és dr. Zenei József nyugalmazott középiskolai tanár, főtanácsadó emlékezett az alkotóra. Méltatva Katona Imre postaműszaki és képzőművészeti munkásságát. A látogató nyolcvan képpel találkozhat a tárlaton, amelyből nem hiányozhat a postások, a posta története sem.
A kiállítás szeptember 26-áig látható a posta nyitva tartási ideje alatt hétköznap 8-18, szombaton 8-12 óra között az épület emeletén.
Szentesi Élet, 2005. 09. 23.