A MAGYAR POSTA TÖRTÉNETE DIÓHÉJBAN

Az államalapítástól 1848-ig

A királyok üzeneteit és az államügyekkel kapcsolatos leveleit udvari futárok, lovas hírnökök hozták-vitték. Külön magánfutárok szolgálták a főurakat, a városokat és az egyházi méltóságokat. A köznép vándorkereskedőkre bízta üzeneteit. A 14. századtól híres volt például a debreceni, szegedi, temesvári mészáros céhek marhakereskedőinek “postaszolgálata”. A lovas levélvivő futárok mellett fokozatosan alakult ki a személy-, csomag- és pénzszállítás.

1464-ben Mátyás király – a lovas futárok mellett – a legfontosabb útvonalakon (például Buda és Bécs között) személy- és csomagszállításra kocsiposta-szolgálatot állíttatott fel. Ehhez a Kocs községben gyártott könnyű, gyors utazószekereket használták, ami Európa más országaiban is hamar ismertté és népszerűvé vált. A Kocs település nevéből eredő “kocsi” szó különböző írásmóddal és kiejtéssel több európai nyelvben máig is fellelhető.

1526 után három részre szakadt az ország. A Habsburg uralom alatt lévő nyugati és felvidéki országrészen a császári udvar által kinevezett főpostamester, Matthias Taxis (Taxis Mátyás) szervezett központosított postahálózatot. Majd 1558-tól több nemzedéken át a Paar család tagjai irányították az országrész postahálózatát. Egyre több postaállomás nyílt, élükön postamesterekkel. A posta nyelve és a postamesterek többsége német volt. Erdély területén ugyanebben az időben jól működő fejedelmi postahálózat létesült. Lóháton és szekéren hordták a leveleket, csomagokat, aranyat. Az erdélyi országgyűlés 1634-ben törvénybe iktatta a levéltitok védelmét. A törökök uralta középső országrészben nem épült ki jól szervezett, állandó postahálózat, leginkább a régi futárpostához hasonlót működtettek.

Dél-Alföld: A török időkben a szegedi mészáros céh különleges kiváltságokat kapott annak fejében, hogy a marhakereskedők hozták-vitték az úttalan, nehezen járható, nádas, mocsaras Duna-Tisza közén a szultáni udvar leveleit Szeged és Buda között.
A Buda és Szeged közti osztrák postaút csak a török kiűzése után, 1696-ban nyílt meg Lipót császár parancsára. Útvonala: Buda, Soroksár, Ócsa, Inárcs, Örkény, Lajosmizse, Kecskemét, Páka, Félegyháza, Péteri, Kistelek, Szatymaz, Szeged (és onnan tovább Temesváron át Nagyszebenig).

Az 1700-as évek elején II. Rákóczi Ferenc fejedelem a kurucok ellenőrzése alatt álló országrészen jól szervezett postahálózatot hozott létre. Postája hadi és igazgatási célokat szolgált, de személy- és levélszállítást is végzett, magánszemélyek is igénybe vehették.

A Rákóczi-szabadságharc (1703-1711) bukása után a Habsburg birodalom egységes és fejlett postahálózatot épített ki Magyarország területén. A posta állami (értsd: császári) intézményként működött, a levélszállítást állami monopóliummá nyilvánították. A postahálózatot Bécsből irányították. Mindenütt kötelező volt a német nyelv és a császári címer használata.

Mária Terézia uralkodása idején, 1752-től a főbb postautakon a levélpostától független, menetrend szerint közlekedő, személyszállító postakocsi-járatokat vezettek be (delizsánsz). Ezek utasokat, pénzt és csomagot szállítottak.

Dél-Alföld: II. József rendeletére 1788-89-ben két újabb postaút létesült a térségben. 1788-ban megindult a Buda-Arad közti postajárat, útvonala: Buda, Cegléd, Nagykőrös, Alpár, Csongrád, Szentes, Orosháza, Komlós, Battonya, Arad, illetve Orosházától egy leágazás Csabán, Gyulán, Sarkadon át Nagyváradra.
1789-ben új kocsiposta-útvonalat nyitottak Buda és Pétervárad közt a Kiskunságon keresztül. Postaállomásai: Soroksár, [Kiskun]Lacháza, Kunszentmiklós, Szabadszállás, Izsák, Soltvadkert, [Kiskun]Halas, Mélykút.

A szabadságharctól a kiegyezésig (1848-1867)

1848-ban a független magyar kormány felállította a magyar állami (akkori szóhasználattal „álladalmi”) postát. Klauzál Gábor miniszter elrendelte az osztrák helyett a magyar címertáblák, pecsétnyomók és nemzeti színek használatát.

Kossuth Lajos felkérésére Than Mór festőművész postabélyeget tervezett. Kiadására a szabadságharc kedvezőtlen alakulása miatt nem került sor, pedig ezzel hazánk ötödik lehetett volna a világon a postabélyeget bevezető országok sorában. (A világ első hivatalos, felragasztható postabélyegét 1840-ben adták ki Angliában, Rowland Hill ötlete alapján.)

A szabadságharc bukása után a magyarországi postahálózat ismét osztrák fennhatóság alá került. Hivatalos nyelve és alkalmazottainak többsége újra német lett. A postaszolgálat ugyanakkor jelentősen fejlődött. Bevezették a postabélyeget (1850), a városokban a levelek házhoz kézbesítését (1855), a nyilvános távírószolgálatot (1856) és a vasúti mozgópostát (1864).

Dél-Alföld: 1849 nyarán, amikor a kormány Szegeden működött, Nátly József temesvári postaigazgatót nevezték ki országos posta-főigazgatónak. Nátly József később – törökországi emigrációból visszatérve – Újszentiván jegyzője lett, sírja az újszentiváni temetőben található.

A kiegyezéstől a századfordulóig (1867-1900)

1867. május 1-jén a magyar postaszervezet kivált az osztrák postából, és Magyar Királyi Posta néven önálló nemzeti közintézménnyé alakult. Gervay Mihály főpostaigazgató elrendelte a magyar nyelvű címertáblák, pecsétnyomók, bélyegzők és a koronás postakürt használatát. A magyar postabélyegeket 1871-ig Bécsben nyomatták, mert ekkor még nem volt alkalmas magyarországi nyomda. A Magyar Királyi Posta a dualizmus időszakában joggal kiérdemelte a hazai közönség, Európa és a világ elismerését.

Világelsőség: 1869-ben a magyar és az osztrák posta közösen adta ki a világ első postai levelezőlapját.

1874-ben Gervay Mihály a Magyar Királyi Posta nevében aláírója volt Bernben az Egyetemes Postaegyesület alapító okiratának.

A kiegyezés után az ipar, a kereskedelem és a technika fejlődése a magyar posta és a távközlés fellendülését is magával hozta. 1881-ben Puskás Tivadar és fivére, Ferenc magánvállalkozásban megnyitotta Budapesten az első magyar telefonközpontot.

Puskás Tivadar Amerikában meggyőzte Thomas A. Edisont, a híres feltalálót egy olyan kapcsolóközpont ötletéről, amin keresztül bármely telefon-előfizető bármely másikkal összekapcsolható. Erről Edison idős korában, 1911-ben, magyarországi látogatásakor budapesti sajtótájékoztatóján így fogalmazott: “Én csak egy magyar föltalálót ismerek és ez Puskás, aki évekig volt legkiválóbb munkatársam, ö találta fől a telefon központi kapcsolóját és még sok más egyebet.” (Délmagyarország, 1911. szeptember 13. 7. oldal) Puskás előbb Edison munkatársa, majd 1877 és 1886 között európai képviselője volt. Az ő elvei és tervei alapján valósult meg az első telefonközpont 1877-ben Bostonban. Ő irányította 1878-ben az első párizsi telefonhálózat és -központ építési munkáit. Öccsével, Ferenccel 1881-ben az osztrák-magyar monarchia területén kezdte el telefonközpontok építését. 1881-ben ők adták át az első budapesti telefonközpontot. A Puskás Tivadar építette meg az első telefonközpontot Temesváron (1881), Szegeden (1883), Aradon (1884). Puskás Tivadar önálló találmánya volt az 1893-ban megvalósított telefonhírmondó, ami előfizetésért szolgáltatott híreket, nyelvleckéket és kulturális műsorokat, s a rádió megjelenése előtt óriási technikai újdonságnak számított (1925-ig működött).

Dél-Alföld: Puskás Tivadar vállalkozása Szegeden 1884-ben kezdte meg a telefonszolgáltatást.

Baross Gábor miniszter 1887-ben egyesítette a postát és a távírdát, 1888-ban pedig államosította és a posta szervezetébe integrálta a telefonszolgáltatást, valamint elindította az első magyar nyelvű posta- és távírdatiszti képzést. Lendületes technikai fejlesztés kezdődött. A levélhordókat, táviratkézbesítőket kerékpárral látták el. Pesten a levélgyűjtők 1900-ban már motoros triciklivel szedték össze az utcai levélszekrényekből a küldeményeket.

Világelsőség: 1904-ben pedig – a világon elsőként – Pesten csomagszállító gépkocsit kaptak a munkájukhoz a postások. A Magyar Királyi Posta ekkor a motorizációban Európa, sőt a világ élmezőnyébe tartozott.

Dél-Alföld: A Magyar Királyi Posta számára Csonka János, szegedi születésű mérnök tervezte a motoros tricikliket, illetve a gépkocsikat. Az első postaautó 1904-ben készült el. Ez volt egyben a magyar autógyártás kezdete.

A huszadik század első felében (1900-1948)

A századforduló táján kibontakozott a falvak és tanyák postai ellátásának fejlesztése (tanyai levélgyűjtő helyek 1894-től, faluzó levélhordók 1900-tól, postaügynökségek 1901-től). Tanítók, papok, falusi intézők mellékállásban végeztek postai szolgáltatást. 1914-ben már 655 levélgyűjtőhely és 1293 postaügynökség működött a 4751 állami postahivatal mellett. A vidéki városokban üzleteket, trafikokat bíztak meg küldeménygyűjtéssel és kezeléssel.

Dél-Alföld: 1894-ben elsőként Kecskemét környékén hoztak létre tanyai levélgyűjtő helyeket pusztai tanítók közreműködésével. 1903-ban Kecskemét határában 26, Hódmezővásárhely körül 19, Szentes környékén 7, Orosháza közelében 4, Kiskundorozsmán 1 tanyai levélgyűjtő működött.

Az első világháború alatt tábori postaszolgálatot állítottak fel. A Trianoni békeszerződés következtében a szomszédos államokhoz került a postahelyek 60 %-a és öt területi postaigazgatóság. 1920-ban az elszakított temesvári és a nagyváradi igazgatóság helyett Szegeden és Debrecenben létesült új postaigazgatóság. A Miskolci Postaigazgatóságot 1945-ben, illetve 1950-ben hozták létre (közben rövid időre megszűnt).

Az 1920-30-as évekből főként a telefonhálózat és a rádiózás fejlődése emelhető ki. A Magyar Királyi Posta 1923-ban Csepelen üzembe helyezte az első magyarországi rádióadót, ami alkalmas volt távíró- és távbeszélő üzemre is. A rádió 1925-ben kezdte meg a rendszeres műsorszórást.

1938-tól a visszacsatolt területeken megszervezték a magyar postaszolgálatot. A második világháború éveiben tábori postát működtettek. 1945 után óriási feladat volt a tönkretett posta- és hírközlési hálózat helyreállítása. 1948-ban államosították a postamesteri hivatalokat. Ugyanebben az évben megnövelték a lakihegyi rádióadó teljesítményét, ami már az ország egész területére képes volt sugározni a Kossuth Rádió műsorát.

A szocializmus évtizedei (1949-1989)

1950-ben a Magyar Posta az államtól kizárólagos jogot kapott a hírlapterjesztésre. 1957-ben megkezdődött a televízió– és az ultrarövid-hullámú rádióműsor-sugárzás. A postaszállítás gerince továbbra is a vasút volt. A kisebb településeken lévő postahivatalok és a gyűjtő-feldolgozó pontok között sok helyen menetrend szerinti autóbuszokkal szállították a postaanyagot. Az 1960-as években a nagy bérházakban csoportos levélszekrényeket szereltek fel. Korábban a legfelső emeletre is ajtóig vitték a kézbesítők a levelet, pénzt, hírlapot. Az 1970-es években a ritkán lakott külterületeken, tanyás vidékeken bevezették a támpontos kézbesítést.

Dél-Alföld: Az ország első külterületi támpontos kézbesítőjárata 1971 novemberében Kunszentmiklós külterületén indult. Korábban a tanyákhoz lovas vagy kerékpáros kézbesítők vitték a küldeményeket. Az utolsó lovas kézbesítő Gátér tanyavilágában még 2010-ben is kézbesített.

1973-ban bevezette a Magyar Posta az irányítószámokat. 1978-ban megkezdődött a levelek automatikus gépi feldolgozása (1978-ban Toshiba, 1990-ben NEC, 2004-ben Siemens gépsor állt üzembe).

A telefonhálózatban 1971-től alkalmazták a svéd automata crossbar-központokat (Filmhíradó 1971).

Dél-Alföld: Az első vidéki crossbar telefonközpontot 1976-ban Szegeden szerelték fel.

Megújulás és modernizáció (1990-2010)

1990. január 1-jén elvált egymástól a posta, a távközlés és a műsorszórás, megalakult a Magyar Posta Vállalat, a Magyar Távközlési Vállalat és a Magyar Műsorszóró Vállalat. A három ágazat ezt követően az egyre inkább kibontakozó piaci viszonyok között, egymástól függetlenül fejlődött.

A Magyar Posta 1993-ban részvénytársasággá alakult. Korszerűsítette arculatát, irányító szervezetét, szolgáltatásait, technológiáját.

Teljesen kicserélődött a postai járműpark (Barkas, Robur, IFA helyett Volkswagen, Mercedes és IVECO gépkocsik). 1993-tól a kistelepüléseken vállalkozási formában ismét megjelentek a postaügynökségek, 1996-tól pedig a postamesterek. Elektronikus levélelőállító és küldeménycsomagoló üzem létesült (1998). Tért hódított a postai szolgáltatásban az informatika (Integrált Posta Hálózat bevezetése 2000-2002). Korszerű levélfeldolgozó központ épült Budaörsön (2004). Megszűnt a vasúti mozgóposta, a postaanyag nagybani szállítása is gépkocsikkal történik, egyszerűsödött a szállítási-feldolgozási rendszer (2004). A hírlapterjesztésben minimálisra csökkent a posta részvétele, bővült viszont a banki, biztosítási, befektetési szolgáltatások kínálata. Korszerűsödtek a logisztikai szolgáltatások (EMS gyorsszolgálat, új csomagszolgáltatások). 2004 óta közel ezer kistelepülésen mobil posta biztosítja az ellátást. 2007-ben elindult a Postapartner Program: helyi vállalkozók vették át több mint ezer kisposta üzemeltetését (2007-2010). A városi nagy posták nyitott pultossá alakultak, korszerű ügyfélhívó rendszert kaptak.

A Magyar Postának 2010-ben 35 ezer alkalmazottja volt. Ebből tízezren kézbesítőként gondoskodtak a küldemények fizikai célba juttatásáról.

2009-ben a Magyar Posta szolgáltatásminőség tekintetében az európai posták mezőnyében a 6-7. helyen állt. Szakmai teljesítményével 2006 és 2009 között háromszor nyerte el a világ postáinak versenyében a „postai Oszkár-díjnak” is nevezett Word Mail Awards díjat. Márkaértékét tekintve a hazai cégek között az ötödik helyen állt a rangsorban. 2010-ben egy nemzetközi felmérés szerint hazánkban a lakosság postások iránti bizalmi mutatója 95 százalékos volt. A magyar postások a tűzoltók mögött a második helyen álltak. A posták nemzetközi mezőnyében ez a legjobb eredmény.

Készítette: Lovászi József (2010)