szegedkurir.hu. 2011. szeptember 05. – Beharangozó cikk a szegedkurir.hu hírportálon a szatymazi posta évfordulós ünnepsége és kiállítása előtt.
130 éve megnyitott postáját ünnepli Szatymaz
Szatymazon 130 éve, 1881-ben nyílt mai értelemben vett, önálló postahivatal. Az évforduló alkalmából 2011. szeptember 9-én, pénteken 17.00 órakor ünnepi megemlékezést tartanak, és postatörténeti kiállítást nyitnak a szatymazi postánál.
A megemlékezést a helyi posta dolgozói szervezik a Dél-alföldi Postatörténeti Alapítvány támogatásával. A kiállítás a magyar posta és a hazai bélyegkiadás történetét mutatja be, továbbá ízelítőt ad Kass János, Kossuth-díjas grafikusművész bélyegtervezői munkásságából. Megnyitót mond dr. Veres Éva, a Magyar Posta Zrt. Szegedi Területi Igazgatóság igazgatóhelyettese és dr. Kormányos László, Szatymaz polgármestere.
A postahálózat kiépülése a Dél-Alföldön
Az Alföldön a folyók szabályozása előtt nem voltak állandóan járható, biztonságos utak. A török időkben szegedi marhakereskedők szállították a szultáni udvar leveleit Szeged és Buda között. Egyszerűen azért, mert a vízjárta, nádas-mocsaras Alföldön csak ők ismerték a járható utakat.
A törökök kivonulása után fokozatosan postautak létesültek a Duna-Tisza közén is. A Buda-Kecskemét-Szeged postajárat 1696-ban Lipót császár parancsára indult. 1788-ban a Buda-Szentes-Arad útvonalon létesült postajárat. Az útvonalba eső egyes településeken lóváltó postaállomások nyíltak.
A postaútvonalakon menetrend szerint jöttek-mentek a postakocsik, melyeket delizsánsznak hívtak, és nemcsak küldeményeket, de utasokat is szállítottak. A hajtó mindenütt kürtszóval jelezte a postakocsi érkezését. Az utasok lóváltó állomásokon pihenhettek egy-egy kicsit. Ha este lett, ott töltötték az éjszakát is, hiszen az utazás a távoli végpontok között több napig tartott.
Például Budáról Bécsbe vasárnap reggel indult a postakocsi, és csak kedden délben ért oda. Bécs és Buda közt hetenként, Bécs-Temesvár-Nagyszeben között négyhetenként járt a postakocsi. Budáról Szegedre kettő, Temesvárra három, Nagyszebenbe hat nap alatt ért oda.
A kiegyezés évében, 1867-ben a magyar posta kivált az osztrák fennhatóság alól, és Magyar Királyi Posta néven önálló nemzeti intézmény lett.
A kiegyezéssel gazdasági fellendülés köszöntött az országra. Továbbfejlődött a vasúthálózat, kibontakozott az ipar, fellendült a kereskedelem. Egyre több ember írt vagy kapott levelet, küldött pénzt vagy csomagot, és fizetett elő újságot. Egyre több postai szolgáltatásra volt tehát szükség. Ahogy a vasúthálózat terjedt, a vasút menti nagyobb településeken sorra nyíltak új postahivatalok.
A szatymazi posta története
A mai Szatymaz község határában, a budai országút mellett már 1788-ban működött lóváltó postaállomás egy bérelt tanyában. 1800-tól a postaállomás a mai Postakocsi csárda épületébe költözött. Ez az épület Vedres István, szegedi főmérnök tulajdona volt, aki saját tervei alapján, saját költségére, kifejezetten postaállomás céljára építtette. Volt benne vendégfogadó és szálláshely az utasoknak, iroda és raktár a postának, 20-25 lónak istálló és kovácsműhely is. Kezdetben a postakocsi hetente egyszer járt, később – a forgalom növekedése miatt – gyakrabban.
1853. szeptember 3-án megnyílt a Pest-Cegléd-Félegyháza vasútvonal, 1854. március 4-én pedig a Félegyháza-Szeged közti szakasz is. Az addigra már naponta közlekedő postakocsi-járatok utasforgalma a postai küldeményekkel együtt hamarosan átterelődött a vasútra. Az 1860-as évektől ezért a szatymazi állomásfőnökre bízták a postai teendőket is. A lovas postakocsi-járatok és a lóváltó állomások így elvesztették a jelentőségüket.
A levelek és a csomagok száma folyton nőtt, így önálló postahivatalra volt szükség Szatymazon is. Kezdetben a mai Petőfi utca egyik házában béreltek helyet a postahivatalnak. A Postai Rendeletek Tára 1881. szeptember 19-i számában hivatalos közlemény adta hírül, hogy „Szatymázon” ‘új postahivatal lépett életbe’. Ezt tekintjük az önálló, mai értelemben vett, azóta is folyamatosan működő szatymazi postahivatal megnyitási dátumának. Ennek 130. évfordulójára emlékezik most a község.
A posta 1979-ben költözött a jelenlegi épületébe.
A szatymazi posta történetét Pálmay József helytörténész kutatta. Részben az ő kutatásai, részben postai dokumentumok és visszaemlékezések alapján majdnem hiánytalanul ismerjük az egykori postamesterek, hivatalvezetők és a közelmúltbeli postavezetők nevét.
Postamesterek az egykori postakocsi-állomáson: 1788-tól Haraszty Antal, 1807- Panin Boldizsár, 1817- Kovács István, majd özv. Kovács Istvánné, 1833- Korda János, 1837- özv. Kovács Istvánné, 1840- Korda János, 1850- Korda István.
Postamesterek, postavezetők az önálló postahivatal élén: Varga Gizella, 1912- özv. Kovács Dánielné, 1929- Polgár Andorné, 1935- Nikolényi Gizella, 1948- Kürtösi István, majd Kopasz Ferencné, 1975- Darázs Józsefné, 1982- Kőváriné Tanács Ilona, 1984- Darázs Józsefné, 1991- Kulcsár Jánosné, majd Csíkos Antalné, Péterfi Ildikó, 1993- Farkasné Balogh Gyöngyi, akit szülési szabadságai alatt többen is helyettesítettek: Frankné Ámont Edina, Lippai Orsolya, Süli József, Révész Ildikó, Kissné Tót Tünde, Szabó Tímea, Barna Anikó.