varosivisszhang.hu, 2005. április 15. – A varosivisszhang.hu hírportál interjút készített alapítványunk kiállításvezetőjével abból az alkalomból, hogy öt évtizedes postai munkaviszony után nyugállományba vonul.
Közel öt évtized a postánál
NYUGDÍJBA MEGY VERÓK ISTVÁN
Verók István postavezető hamarosan nyugdíjba megy. Húsz éve már, hogy a szentesi Postahivatal vezetője.
– Pályafutásom kezdete 1959-re nyúlik vissza. Édesapám postai kézbesítő volt Derekegyházán. Így fiatal koromban kapcsolatba kerültem a postával. Csillogó szemekkel emlékezik vissza az elmúlt időszakra. – A nyolcadik elvégzése után, mint postaforgalmi kezelő gyakornok, kerültem “négyórásként” a Derekegyházi postára.Budapesten a Postaforgalmi Technikumot kitűnő eredménnyel végeztem el. Ezután a Győri Távközlési Műszaki Főiskola következett. 1964. júliusában a szentesi 1-es postára kerültem. Míg ki nem neveztek postavezetőnek, addig bizony végigjártam az úgynevezett “szamárlétrát“. Két évig voltam katona. Ott sem szakadtam el a postától, hiszen híradós lettem. Leszerelésem után hosszú időszakra az akkori Szegedi Posta Igazgatóság területén közel tizenöt évig voltam rendszeres helyettes. Ez azt jelentette, hogy beosztottakat helyettesítettem, majd hivatalvezetőket. Utólag hihetetlennek tűnik, – mondja Verók úr, hogy három megyében körülbelül százötven postán dolgoztam rövidebb-hosszabb ideig..
– 1981-től négy évig volt Csongrádon postavezető, majd hazakerült Szentesrehivatalvezetőnek.
– Közel húsz éve vagyok a Szentes 1-es posta vezetője. Közben elszaladt az idő, hatvan éves leszek a közeljövőben és én úgy döntöttem, hogy ilyen hosszú – negyvenöt éves – postai szolgálat után nyugdíjba vonulok. Felkészülök a következő hatvan évre, mint nyugdíjas.
– Mint vezető, irányítása alatt milyen kiemelkedő események történtek itt?
– Az én irányításom alatt Csongrádon 1983-ban az akkori konténer telefonközpontnak a telepítése, megelőzve Szentest. Városunkban kézi-kapcsolás volt kétezer kapacitású központ, de bekapcsolódva a távhívásba, sőt a nemzetközi hívásba is. 1989 október 23-án, a Köztársaság kikiáltásának napján avattuk az új Postát. Csongrád megyében a nagyposták között elsőkként kapcsolódtunk be a számítógépes rendszerbe.
– Szentesen Ön kezdeményezte a postatörténeti emlékszoba létrehozását.
– Volt vezetőimmel a Szegedi Postaigazgatóság vezetőivel, Tóth Lászlóval és dr. Lovászi Józseffel két évvel ezelőtt saját gyűjteményeinkre alapozva, majd postás aktív, nyugdíjas dolgozóink adományozásával postatörténeti emlékszobát alakítottunk ki. Százötven évre visszamenőleg értékes postatörténeti tárgyakat, dokumentumokat tárolunk az oktatóteremben. Akiket érdekel, bárki kereshet, kutathat. Kiállításunkat, most régi képeslap gyűjteménnyel bővítjük. Tervezünk egy bélyegkiállítást is.
– Mint postavezető, utolsó munkanapján, június elején fog elbúcsúzni munkatársaitól. Átgondolta-e már, hogyan fogja tölteni a megérdemelt nyugdíjas éveket?
– Nagyon sok elmaradt munkám van a családi ház körül. Van kertem, gyümölcsfákkal. Szeretem a virágoskertet is gondozni. Tulajdonképpen van egy hobbim, amit kevesen tudnak. Saját magam, illetve családom, barátaim szórakoztatására hangszeres zenéléssel is foglalkozom. Valamikor hegedülni tanultam, van gitárom és tangóharmonikám is. Családomnak is biztosan lesz igénye a segítségemre. Két gyermekem van. A fiam is és a lányom is jogi pályát választott. Ügyvédként tevékenykednek. A feleségem huszonöt évig a központi hírlap üzletben dolgozott hírlap árusként. Mint nyugdíjas, a postai küldeményeket hozza a postára. A postát sem akarom elfelejteni, amennyiben lehetőségem lesz rá, akkor a postatörténeti kiállításokat, illetve a tárgyakat tovább gondozom. Tehát hasznosan szeretném eltölteni a hátralevő hatvan évet, remélem egészségben.
– Verók István úrnak köszönöm a beszélgetést, nyugdíjas éveihez, terveihez nagyon jó egészséget, kitartást kívánunk.
Megjelent: http://www.varosivisszhang.hu/?p=156
2005. ápr. 15.