Doboz, 2015. szeptember 26. – 150 éve megnyitott postáját ünnepelte Doboz nagyközség 2015. szeptember 26-án a Széchy Tamás Emlékház udvarán, majd postatörténeti kiállítás nyílt az Emlékházban, ahol egykor 140 éven át a régi posta működött.
Dobozon 1865-ben a Wenckheim grófok anyagi támogatásával nyitott postai levélszedőséget a Nagyváradi Postaigazgatóság. Erre emlékeztek a nagyközség lakói 2015. szeptember 26-án, a Szüreti Hét rendezvénysorozat részeként. Az ünnepi megemlékezés a szemerkélő eső ellenére az emlékház udvarán zajlott, a szónokok és a résztvevők az Emlékház verandájára, az épület tetője és az udvaron lévő kemence cserépteteje alá húzódtak. Sokan esernyő alól hallgatták és nézték végig a megemlékezést és a műsort.
Ünnepi köszöntőt mondott Köves Mihály polgármester és Ötvös Tamás, a Magyar Posta Zrt. Kelet-magyarországi Területi Igazgatóságának osztályvezetője. Illin József, a Postások Szakmai Egyesülete területi elnöke felidézte Doboz község és a posta történetét, megemlékezve az egykori postamesterekről, postavezetőkről és a mai postásokról is. Jeanne-Marie Wenckheim Dickens grófnő a postával összefüggő személyes emlékeit, gondolatait és érzéseit osztotta meg a szép számú közönséggel. A rendezvény háziasszonya Nyisztor Mihályné, a dobozi posta jelenlegi vezetője volt, aki az ünnepség végén születésnapi tortára hívta meg a jelenlévőket. Az ünnepséget versmondó, népdalénekes és a helyi néptáncosok produkciója tette színessé és még emlékezetesebbé. Az ünnepségbe bekapcsolódott dr. Kovács József, a térség országgyűlési képviselője, a parlament Népjóléti bizottságának alelnöke. Neki és a többi érdeklődőnek a Dél-alföldi Postatörténeti Alapítvány képviseletében Tóth László és Verók István mutatta be a postatörténeti kiállítást.
A CSABA TV TUDÓSÍTÁSA
KÉPEK AZ ÜNNEPSÉGRŐL
A DOBOZI POSTA TÖRTÉNETE RÖVIDEN
A dobozi volt az utolsó postahely, amit a kiegyezés előtt állítottak fel a vármegyében. A dobozi posta megnyitását elősegítette, hogy a Wenckheim család évi illetménnyel járult hozzá a posta fenntartásához.
1864. november 29-én a nagyváradi postaigazgatóság levében közölte a vármegye vezetésével azt a szándékát, hogy Doboz községben postakiadóságot létesít, és Dobozt szekérpostajárat köti össze Gyulával. Azzal a feltétellel nyitották meg a postát, hogy gróf Wenckheim Rudolf dobozi, gróf Wenckheim Károly gerlai és gróf Wenckheim Gyula pósteleki földbirtokosok is hozzájárulnak a felállítandó postakiadó díjazásához bizonyos évi illetménnyel. A dobozi levélkiadóság felállítása a grófoknak is fontos volt, mert a gerlai és a pósteleki puszták is ide tartoztak. Ezeken a helyeken a Wencheim grófok működtették uradalmaikat.
1865-ben nyílt meg tehát Dobozon a posta. Távirda 1910-től, távbeszélő pedig 1895-től működött.
Doboz első postamesterének a nevét még nem sikerült kideríteni. Korabeli kiadványok szerint 1876-ban Rozner Fülöp, 1896-ban Gyurcsovecz Gusztávné Hendel Hermina volt a postamester. Az 1910-es években Sarkadi Béla, 1920-tól pedig 33 évig Széchy Tamásné látta el a postamesteri feladatokat. 1953-tól 27 évig Sziromi Elemér töltötte be a hivatalvezetői posztot, majd 1980-tól 29 éven át ifjabb Sziromi Elemérné Molnár Mária vezette a postát. Az évszámokból jól látszik, hogy aki a dobozi posta első embere lett, sokáig szolgálta hűségesen a postát és a dobozi lakosokat – munkatársaival, a felvételi dolgozókkal és a kézbesítőkkel együtt. 2010-től Nyisztor Mihályné a dobozi posta vezetője.
Több mint 140 éven át a Wenckheim uradalom által épített, Nagy utca 20. szám alatti épületben működött a posta. Ebben az épületben töltötte gyermekkorát Széchy Tamás (1931-2004), a világhírű magyar úszóedző, akinek az édesanyja volt a falu postamestere. A Széchy család a postaépületben lévő szolgálati lakásban élt.
2006-ban a posta a Nagy utca 14. szám alá, új épületbe költözött, és jelenleg is ott működik. A régi postaépületet az önkormányzat felújíttatta, és emlékszobát rendezett be benne Széchy Tamás tiszteletére. Az épületet ma Széchy Tamás Emlékháznak nevezik.
Képek a múltból
Doboz posta régi épülete a Marx utca 20. szám alatt az 1960-as években
Felvételi terem, 1960
Felvételi terem, 1960
Ülős sor: Klenyovszki Mihály, Sziromi Elemérné, Sziromi Elemér (1954)
Középen Sziromi Elemér Doboz postahivatal vezetője, mellette Sziromi Elemérné Jászberényi Magda, előttük a kisfiuk Elemér, bal szélen Klenyovszki Mihály kézbesítő, jobboldalon ismeretlen nevű kézbesítők (1954)
Dobozi postás kézbesítők: Balogh János, Szatmári Péter, Fekete László, Klenyovszki Mihály
Balogh János, Fekete László, Szatmári Péter, Szabó László
A dobozi posta dolgozói (1960-as évek)
Sziromi Elemérné Médi pöttyös ruhában, a két hölgy között Komlósi Sándor kézbesítő, mellette Gera Aranka később Tóth Lászlóné egyesített felvevő. Hátsó sorban Fekete László és Szathmári Péter kézbesítő. Középső sorban: Klenyovszki Mihály kézbesítő,Sziromi Elemér postahivatal vezető, Szabó László /valószínűleg/, Balogh János kézbesítő
Sziromi Elemér, ifj. Sziromi Elemér és egy ismeretlen hölgy a posta előtt
A régi postaépület 2010-ben
Ez pedig a jelen
Doboz új postaépülete, átadták 2006-ban
A régi postaépület felújítva: Széchy Tamás Emlékház (2012. nov. 5.)
További adatok Doboz posta történetéből
OGRINCS PÁLNÉ: ADALÉKOK DOBOZ POSTA TÖRTÉNETÉHEZ (letölthető PDF fájl)
A jubileumi rendezvény visszhangja
Sziromi Katalin Facebook-bejegyzése, 2015. 09. 27.
2015. szeptember 26-n került megrendezésre, az idén 150 éves „doboz posta” jubileumi ünnepsége Doboz nagyközségben.
Nagy örömömre szolgált, hogy nemcsak résztvevője, hanem segítője és részese lehettem ennek az ünnepségnek, a Dobozi Közösségi Ház és Könyvtár dolgozójaként.
Sziromi Katalinnak hívnak, Id. Sziromi Elemér és Sziromi Elemérné Jászberényi Magdolna unokája, és Ifj. Sziromi Elemér és Sziromi Elemérné Molnár Mária középső leánya vagyok.
Az ünnepség előkészületei és az egész rendezvény egésze alatt sok gondolat fogalmazódott meg bennem, amelyeket most szeretnék megosztani veletek.
Kisgyermekként mindig magával ragadott a posta varázsa, a sok érdekes „kütyü”, ami egy gyerek számára nagyszerűnek és varázslatosnak tűnt a postán – főleg a „dugdosós telefon” –, a pecsétek, a levélmérlegek, súlyok, stb. De mondhatnám akár a kézbesítők kedvességét, akik a helyi „Bisztróból” oviba menetel előtt friss lángost hoztak nekünk. Hm, azok voltak a szép idők! Vagy, akár dolgozókat is mondhatnám, akik a mai napig is, ha összefutunk, mindig megkérdezik is tőlem, hogy mi újság a szüleimmel és velünk.
Édesanyám, a „doboz posta” nyugalmazott postavezetője meghatódottan beszélt nekem arról, amikor ma beszéltünk, hogy mennyire jól eső érzés volt a szívében, hogy ennyi volt postás – és nem csak helyiek, hanem más települések posták nyugdíjas és jelenlegi dolgozói is –, és a Doboz nagyközség jó pár lakója jelen volt ezen emelkedett hangulatú eseményen. Jó volt találkozni a régi arcokkal, és jól eső érzéssel töltötte meg édesanyám szívét, hogy a jelenlevőknek is olyan fontos volt ez az esemény, hogy eljöjjenek és tiszteletüket tegyék.
Nagyszerű gondolatok hangzottak el az eseményen nagyszüleim és szüleim életútjáról, lelkiismeretes és szinte egy emberöltőt felölelő postai munkásságáról.
Amíg a kiállítást berendeztük, és kezembe kerültek a régi iratok és fényképek, sok-sok új dolgot tudhattam meg a postások életéről, munkájáról, akiknek „zöld vér folyik az ereikben”.
Nagyszüleim, amíg éltek, sokat meséltek a régi életről és a postai munkájukról. Illetve annak köszönhető az is, hogy egymásra találtak és egybekeltek, hogy mindketten postai dolgozók voltak. De a postának köszönhető az is, hogy a szüleim megismerhették egymást.
Sokszor gyerekként, csak annyit érzékelhettünk a testvéreimmel, hogy anya későn jön haza a munkából, mert például az elszámolásban 5 Ft hiány volt, és meg kellett találni, hogy hol lett elszámolva. De este, ha le kellett ülni velünk tanulni, anya soha nem volt fáradt, szinte örült, hogy a feszített és sokszor fárasztó nap után, félre téve az aznapi postai gondokat, velünk lehet. És azt sem szeretném kihagyni, hogy édesapám is pályamódosítása után, postai dolgozóként ment nyugdíjba. Büszke vagyok arra, hogy ezeknek a nagyszerű, dolgos és munkájukban kitartó embereknek az unokája és gyermeke lehetek.
Köszönet mindenkinek, aki valamilyen formában valamit is hozzá tett ennek az ünnepségnek a kellemes és színvonalas megrendezéséhez, megvalósulásához. Nem akarok most neveket mondani. Hiszen mindenki, aki részt vett az előkészületekben, a kiállítás megrendezésében, a 150 éves „doboz postáról” gyűjtött anyag elkészítésében, aki szereplőként részt vett az ünnepi műsorban, vagy aki csak eljött, más településekről is akár, akik beszédeikkel méltatták „doboz posta” régmúltját és jelenét, a régi és jelenlegi dolgozóit, mind hozzá tettek ahhoz és megerősítették, hogy a mondás olyan igaz és időtálló legyen ma is.
„A Posta Örök” – ez egy nagyon találó szlogen, amely nem csak a postaépületek létének köszönhető, hanem minden postai dolgozó kitartó, odaadó munkájának. Nektek, kedves postai dolgozók, a személyiségetek varázsának, amely emberszeretetekből, az egyéniségetek nagyszerűségéből és az empátiátokból fakad. Hiszen a munkátok sokszor nem egyszerű, de azt a közösség érdekében végzitek.
Bár én nem ezen a pályán dolgozom, de megélhettem a családom által azt, hogy nem egyszerű egy postás élete sem, hiszen igen nagy felelősség hárul nap mint nap rátok, postásokra. A mai világban sem különben, mint régen. Hiszen ha a közönség a postára jön, siet és ideges, főleg mostanában, amikor a technika és a modernizáció világát éljük, ti akkor is igyekeztek türelemmel és empatikusan fordulni az emberekhez.
Azt hiszem sok ember nevében és a magaméban is mondhatom nektek, volt és jelenlegi postai dolgozóknak, hogy köszönjük a munkátokat! „Ott van a postatakarék, a távírda, távbeszélő hivatal, a felvétel, a leadás és a kézbesítők tömege, akik hóban és fagyban, napsütésben és esőben egyforma kitartással szolgálják ki a közönséget, sokszor örömöt, sokszor a gyász hírét hozva… ” (idézet: Nyírvidék újság, 1930. január 24.)
Végezetül, találtam a fent említett újság kópiájában egy aranyos kis zöngeményt néktek, amelyet egy névtelen postás poéta fabrikált:
„Eső esik, sűrű hó hull,
Ház ereszén jégcsap…
Hozom, viszem a levelet
Hűséggel egész nap.”
Köszönet minden régi és jelenlegi, dobozi és nem dobozi postai dolgozónak!
Sajtó
http://www.beol.hu/bekes/kozelet/dobozi-postaevfordulo-632254
http://www.csabatv.hu/node/5372
Békés Megyei Hírlap, 2015. 09. 29.
Postás Magazin, 2015 októberi száma:
