Baja, 2022. november 5. – 325 éve, 1697-ben nyitottak Baján postamesterséget. Az évfordulóról ünnepséggel, posta- és bélyegtörténeti kiállítással, könyvbemutatóval emlékeztek meg 2022. november 5-én, szombaton 14 órai kezdettel az Ady Endre Városi Könyvtárban (Baja, Munkácsy Mihály u. 9.).
Ünnepi köszöntőt mondott Zsigó Róbert országgyűlési képviselő, Hajdú Miklós Baja város alpolgármestere és Szőllősi Béla, a Magyar Posta Zrt. Kelet-magyarországi Területi Igazgatóságának igazgatója.
A kiállítás a magyar és a bajai posta története mellett Kass János Kossuth-díjas grafikusművész bélyegeit és bélyegterveit tárta az érdeklődők elé.
A Dél-alföldi Postatörténeti Alapítvány ez alkalommal mutatta be legújabb, Múltidéző 4. című postatörténeti tanulmánykötetét, amiben egyebek mellett a megnyitásának 325. évfordulóját ünneplő bajai posta történetének részletes ismertetése, továbbá Kalocsa és Lajosmizse postájának történetéről írt tanulmány is olvasható.
AZ ÜNNEPSÉG
Zsigó Róbert, Baja és térsége országgyűlési képviselője ünnepi köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a több mint három évszázaddal ezelőtt kezdődött munka kitartással, töretlen hittel folytatódott Knezevics György postamestertől egészen a jelenig. Beszéde végén a következőképpen fogalmazott: szívből köszönöm a bajai posta valamennyi dolgozójának a közösség érdekében végzett munkáját, a mindennapok során tanúsított helytállását, a nehéz helyzetekben mutatott kitartását. Köszönöm, hogy immár 325 éve értünk dolgoznak. Isten éltesse a bajai postaszolgálatot!
Hajdú Miklós, Baja alpolgármestere is a posta szerepét méltatta a bajai emberek életében, dicsérte a postás dolgozók munkáját, kitartását. Kiemelte a bajai posta különleges, családias hangulatát, reményét fejezte ki, hogy a posta még sokáig szolgálja a helyben élőket, és az utánunk jövő nemzedék is megtapasztalja és értékeli majd a szolgáltatásait. Köszöntője végén Gieszinger István postavezetőnek a városi önkormányzat nevében emlékplakettet nyújtott át, amellyel a város vezetése gratulált a jubileumát ünneplő posta dolgozóinak.
Szőllősi Béla, a Magyar Posta Zrt. Kelet-Magyarországi Területi Igazgatóságának igazgatója köszöntőjében hangúlyozta: büszke a bajai posta múltjára, vezetőire és dolgozóira. Az egykori bajai postamester, Joannovich György tevékenysége a Magyar Királyi Posta megalakulása után országos jelentőségű volt, az általa létrehozott Posta Közlöny – igaz, más címmel, formában és tartalommal – de ma is megjelenik. Nagyra értékelte, hogy Kurityák Mihály, a bajai posta üzemeltetési vezetője feldolgozta a posta 325 éves történetét, és tanulmánya megjelent a Múltidéző könyvsorozat 4. kötetében.
A Múltidéző 4. című kötetet Lovászi József, a DAPTA titkára mutatta be röviden a közönségnek, kiemelve a bajai posta 325 éves történetének néhány érdekes és képekkel is illusztrálható epizódját. Tóth László, a DAPTA elnöke pedig a postatörténeti kiálltás látnivalóit ajánlotta a közönség figyelmébe, hangsúlyozva, hogy nem is egy, hanem négy témáról szól: a Magyar Posta múltjáról, a hazai bélyegkiadás történetéről, Kass János Kossuth díjas, Kiváló- és érdemes művész, kétszeres Munkácsy-díjas grafikus bélyegterveiről és bélyegeiről, valamint a bajai posta múltjáról.
Végezetül Gieszinger István, Baja 1. sz. Körzeti Posta vezetője megköszönte a kapott elismeréseket, és köszönetet mondott munkatársainak áldozatos és megbízható munkájukért, majd jelképesen felvágta a jubileumi torták egyikét. Munkatársai pedig gondoskodtak róla, hogy a tortákat minden jelenlévő megkóstolhassa.
Az ünnepség után sokan és sokáig maradtak még a helyszínen, egymással beszélgetve, felidézve az elmúlt évtizedek eseményeit, a közösen megélt emlékeket.
KÉPEK
MÉDIAVISSZHANG
BAON – BÁCS-KISKUN MEGYEI HÍRPORTÁL:
https://www.baon.hu/helyi-kozelet/2022/11/a-325-eves-bajai-postat-unnepeltek-galeriaval
ZSIGÓ RÓBERT ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ FACEBOOK-OLDALA:
BAJA VÁROS HONLAPJA:
https://www.baja.hu/index.php/aktualis-hirek/item/15697-tobb-mint-harom-evszazad
BÁCSKAI NAPLÓ:
BAJAI TV:
A BAJAI POSTA TÖRTÉNETE DIÓHÉJBAN
Baján 325 éve, a török hódoltság megszűnése után nyílt postamesterség – egy évvel azután, hogy mezővárosi rangot kapott a település. 1697. július 20-án gróf Paar Károly, az osztrák örökös tartományok főpostamestere Knezevics György városi bírót nevezte ki bajai postamesterré.
1790-ben a posta Ivánovits Péter birtokában volt, aki 1818-ban házat építtetett a Bárány szálló mellé, és ott helyezte el a postamesterséget.
1849-ben, amikor a Kossuth-kormány Debrecenbe, majd Szegedre költözött, a bajai posta közvetítette a hivatalos levelezést a dél-dunántúli vármegyék és a kormány között.
1834-től előbb Joannovich Pál, majd 1867-ig a fia, György látta el a bajai postamesteri teendőket.
Joannovich György országos szerepet is vállalt a magyar posta életében. 1860-ban – bajai postamesterként – német nyelvű, de magyar érzelmű postai kalendáriumot adott ki (a posta hivatalos nyelve a kiegyezésig kizárólag német volt). A kiegyezés előtt néhány évvel országos terjesztésű, magyar nyelvű postai szaklapot indított Posta Közlöny címmel. Ennek kiadását 1868 végéig Baján gondozta, azt követően pedig Pesten. A lap a Magyar Királyi Posta 1867-ben történt megalakulását követően jelentős szerepet töltött be a postai személyzet magyarosításában. Joannovich kezdeményezésére „Magyar- és Erdély-ország” postamesterei 1867 nyarán Baján alapították meg országos segélyező- és nyugdíjegyesületüket. Az 1870-es években Joannovich jelentős postai szakkönyveket és adattárakat is szerkesztett. Ebbéli tevékenységével a Magyar Királyi Postát felzárkóztatta az akkor élvonalbelinek számító angol, francia, német postai szakirodalom színvonalához.
Az 1860-as években sok irányba közlekedett Bajáról rendszeres postakocsijárat, például Szabadka, Szeged, Pest, Halas, Zombor, Eszék, Zimony felé, de gőzhajóval is szállítottak postát a Dunán, felfelé és lefelé egyaránt. A postakocsikat több ízben támadták meg rablók az 1870-es években, például Almás (Bácsalmás) és Bikity (Bokod) határában. Halálos kimenetelű rablás is történt.
A távírószolgálat 1858-ban nyílt Baján, kincstári kezelésben. A távíróvonal Almáson keresztül, légvezetéken érkezett a városba. Főnök és kezelő egy személyben egy Rosenkranz vezetéknevű, német anyanyelvű személy volt, aki a korabeli leírások szerint egy szót sem tudott magyarul. A bajai táviratkézbesítés határa délen Baracska és Dávod, északon Hajós volt. 1869-ben a távíróállomás már 3 Morse-géppel és a főnökön kívül két tisztviselővel működött. A távíróhivatal a város alsó részén, az Erzsébet királyné (a mai Szabadság) és a Rév (jelenleg Damjanich) utca sarkán állt, egészen 1887-ig, a posta- és a távírda egyesüléséig.
A postamesterségnek az 1800-as évek elején még mindössze egyetlen levélhordója volt, akit a helyi emlékezet Subagallér néven őrzött meg. Ám ahogy a postaforgalom nőtt, egyre több belső és külső dolgozóra volt szükség. 1887-ben – a posta és a távírdahivatal egyesítésekor – már jelentős létszámmal üzemelt a posta: 7 tisztviselő, 8 altiszt és szolga végezte a feladatokat. A századforduló táján 16 tisztviselő, 23 altiszt és szolga, valamint 3 hírlapkézbesítő dolgozott a posta- és távírdahivatalnál.
A növekvő forgalom és létszám miatt új postaépületre volt szükség, amit 1895. július 1-jén adtak át az akkori Zárda és Posta utca (a mai Bartók Béla és gróf Apponyi Albert u.) sarkán, a mai polgármesteri hivatallal szemben.
Az 1895-ben átadott postaépület a Zárda és Posta utca (a mai Bartók Béla és gróf Apponyi Albert u.) sarkán (képeslap, 1910 körül)
A forgalom további növekedése miatt a posta hamarosan kinőtte ezt az épületet is. Felmerült egy új postapalota gondolata, de ügye az első világháború miatt lekerült a napirendről.
A világháború végén, 1818-ban Baja szerb megszállás alá került. A postai személyzetet hűségesküre kötelezték a szerb hatóságok. A telefonkészülékeket begyűjtötték az előfizetőktől. A trianoni határok 1920-ban történt kijelölése után lassan haladt, és csak 1921 őszére fejeződött be a megszállt területek kiürítése. 1921 augusztusában a postán levelet csak nyitva lehetett feladni, mert cenzúrázták. A csomagokat szintén nyitva kellett a postára vinni, zsineggel és ragasztóval felszerelkezve, mert a feladó csak átvizsgálás után, ellenőr jelenlétében zárhatta le. A magántáviratok szövegét a rendőrségen és a cenzornál előzetesen be kellett mutatni.
A háború, a szerb megszállás és a tanácsköztársaság zűrzavara után, végül 1924-ben lendült előre az új postapalota építésének ügye. A terveket Medgyaszay István budapesti műegyetemi mérnök-tanár készítette. A kivitelezésre 29 pályázat érkezett. A megbízást Antalffy Ferenc bajai vállalkozó nyerte el. Az épületet – amiben ma is működik a posta – 95 évvel ezelőtt, 1927. augusztus 22-én nyitották meg a közönség számára. Távírdája és telefonközpontja elsőrangú, a legmodernebb felszereléssel és berendezéssel – írta róla a Bajai Újság 1927. augusztus 25-én.
Az 1927-ben megnyitott új postapalota (képeslap 1929, gallery.hungaricana.hu)
1930-ban Bajához csatolták Bajaszentistvánt, az 1927-ben megnyitott postamesterségével együtt. Ezzel Baja közigazgatási területén már két postahivatal üzemelt. Hozzájuk 1936-ban újabb postahely, az Erzsébet királyné utca 56. szám (mai Szabadság u. 56.) alatt megnyitott postaügynökség csatlakozott, amit 1937-ben Baja 2 elnevezéssel, IV. osztályú postává minősítettek át, így postamester által vezetett hivatallá vált.
Az elsőhöz hasonlóan a második világháború sem kímélte a bajai postásokat. Volt akinek a hadszíntéren, tábori postán kellett szolgálatot teljesítenie. 1944 márciusában megszállták a postát a németek. A front októberi átvonulása után a helyi postások újraindították a szolgáltatásokat. 1945 június közepén már országosan is megindult a csekk- és utalványforgalom is. A Bajai Hírlap 1945. július 5-i száma a következőképpen írta le a helyzetet: „A bajai postahivatal nagy szárnyas kapuja előtt még orosz katona áll őrt, az udvaron a zöld postakocsik helyett katonai autók sorakoznak, de a felvételi csarnokba vezető bejárat szabad s azon ma már szinte – békebeli forgalom bonyolódik le. Emberek jönnek, emberek mennek: levéllel, hírrel, üzenettel, pénzzel. Szóval a postán már komolyan folyik a munka. Természetesen még vannak háború okozta korlátozások, de talán rövidesen azok is megszűnnek, s az élet visszatér rendes medrébe. Ha a krónikás megírja egyszer Baja város háborús napjait, nem szabad kifelejtenie a posta történetét sem… Mert szinte a hősiességgel határos az a munka, amelyet az itthon maradt postások, tisztviselők és altisztek vállvetve végeztek a posta érdekében.”
A postások sem kerülhették el azonban a háború utáni igazolóbizottságokat, és olyan is akadt köztük, akit Népügyészség elé állítottak, a posta 23 dolgozója pedig 1946-ban B-listára került, ami elbocsátást jelentett.
Az ötvenes években a bajai postások elfoglaltságukra, a sok munkára hivatkozva igyekeztek távol maradni a politikai átképző oktatástól. Ugyanakkor részt vállaltak, és sikereket is értek el a munkaverseny-mozgalmakban. Az Élüzem címet is elnyerték.
1948-ban Mérei Sándor író, újságíró, a Bajai Hírlap munkatársa és postafőtiszt lett a postahivatal vezetője, aki a város közéletében is jelentős szerepet játszott. Az 1940-es évek végétől az ötvenes évek második feléig virágzott Baján a műkedvelő színjátszás. A postás szakszervezet kultúrcsoportja a város színjátszóival összefogva éveken át nagysikerű színielőadásokat rendezett. Kovács István postatiszt (aki később, 1967-től postavezető lett) jó barátságot ápolt a bajai amatőr színházi-zenei élet egyik vezetőjével, Rábl Bélával. Együtt több, nagy közönségsikert aratott színművet mutattak be, amelyekben postás dolgozók is szerepeltek.
1972-ben a város külterületén a nehézkes házhoz kézbesítés helyett bevezették a támpontos kézbesítést, ami a zöld postaládás támpontokon küldeményfelvételt és más postai szolgáltatásokat is biztosított – és biztosít ma is – a környéken élő lakosságnak.
1978-ban a bajai Türr István Közgazdasági Szakközépiskolában nappali tagozatos postaforgalmi szakképzés indult, ami 2003-ig működött. Sokan végeztek itt, akik Baja 1 Postán vagy a környékbeli postákon dolgoztak, vagy dolgoznak még ma is.
A távközlésben nagy előrelépést jelentett, amikor 1980-ban 2000 vonal kapacitású elektronikus telefonközpontot szereltek fel Baján. Ekkortól városon belül már tárcsázással közvetlenül hívhatták egymást a bajai előfizetők, de a távolsági hívásokat még telefonközpontos kisasszonyok kapcsolták. 1987-ben aztán Baját is bekötötték az országos automata (tárcsázós) távhívásba. A bajai távhívás műszaki érdekességét az adta, hogy a távolsági beszélgetések csak részben zajlottak vezetéken keresztül. A József Attila Művelődési Központ udvarán ugyanis egy antennatornyot állítottak fel, ennek segítségével mikrohullámokon jutott el a hang Szekszárdra, amit az ottani központ áttelepített kábelekre, majd eljuttatta Kecskemétre, ahonnan vezetékes automata központ továbbította az ország minden részébe. 1990-ben Baján is szétvált a postai és a távközlési szolgáltatás.
A kilencvenes években megjelentek a bajai főpostán az első számítógépek, amikkel a pénzfelvétel adatait rögzítették hajlékony floppy-lemezekre. Sérülékenysége miatt azonban ez az adathordozó még korlátozott és kezdetleges volt. 2003-ban azonban Baja 1. sz. Posta is bekapcsolódott a nagyobb postahelyek országos online hálózatába, amit Integrált Posta Hálózatnak (IPH-nak) neveznek. Harminc számítógép, nyomtatók és több irodai gép lépett működésbe, amelyek egyrészt a levelek, csomagok, csekkek felvételét és elszámolását segítik azóta is, másrészt a különféle háttértevékenységek és ügyviteli munkák nagy részét is számítógépen végezhetik vele a dolgozók, miközben a felvételi adatok azonnal bekerülnek az országos informatikai rendszerbe.
Időközben, 1996-ban új kisposta épült a régi helyére a Dózsa György u. 161. szám alatt. Ez 2003-ig Baja 3 Tanposta néven a postaforgalmi szakoktatásban résztvevő középiskolás diákok gyakorló postájaként is funkcionált.
Bajai postamesterek, hivatalvezetők, postavezetők
Ismert nevek az 1697-1868 közötti évekből: Knezevics György, Ivánovits Péter, Branovszky Konstant, Joannovich Pál, Joannovich György, 1871-2022 között pedig hiánytalanul: Schumacher Frigyes, Manhold István, Marcell Andor, Szabó Sándor, Zsámbokréthy Dezső, Horváth Endre, Grochmall István, Szendrey Ferenc, Őszi Béla, dr. Oltvay Mátyás, Zóni István, Garamvölgyi Béla, Gálos István, Major István, Deáki János, Mérei Sándor, Eiselt Béla, Kovács István, Makai László, 2003-tól pedig Gieszinger István.
Baja 1. sz. Posta dolgozónak csoportképe, 2007 (fotó: Pongó Tamás)
Baja 1. sz. Posta épülete 2020-ban (fotó: Kovács Olivér)
A MÚLTIDÉZŐ 4. CÍMŰ POSTATÖRTÉNETI TANULMÁNYKÖTET
Ez a most megjelentő könyv a Dél-alföldi Postatörténeti Alapítvány Bács-Kiskun, Békés és Csongrád-Csanád megyei posták történetét feldolgozó könyvsorozatának 4. kötete. Az első 2004-ben, a második 2010-ben, a harmadik 2015-ben jelent meg. A négy kötet együttvéve közel 1400 oldal terjedelmű, a tartalmat postatörténeti tanulmányok, visszaemlékezések és adattárak adják.
A most elkészült 4. kötetben Bács-Kiskun megyéből három város, Baja, Kalocsa és Lajosmizse postatörténete olvasható. A bajai posta történetét Kurityák Mihály, Baja 1 Posta postahelyi üzemeltetési vezetője dolgozta fel 1797-től 2022-ig. A kalocsai postáról Balázs József, az ottani posta egykori dolgozója írt tanulmányt és visszaemlékezést. A lajosmizsei postai múltját pedig Krasnyánszkiné Bujdosó Klára, ny. postavezető foglalta össze az 1700-es évektől napjainkig.
A 382 oldalas új kötetben a fentieken kívül Békés megyei tanulmányok a békéscsabai pályaudvari posta 150 évéről, Tótkomlós, Doboz, Kevermes, Nagybánhegyes postájáról, valamint több békés megyei megszűnt kispostáról szólnak. Csongrád-Csanád megyéből Makó és Balástya posta teljes történetét, továbbá Szentes és Csongrád város távírdájának 19. századi létrehozását dolgozták fel a szerzők.
Szerepel a kötetben hat visszaemlékezés is, például a Szegedi Postaigazgatóság két évtizedének kiemelkedő eseményeiről, innovációiiról és informatikai fejlesztéseiről, az 1970-es makói árvízveszély idején nyújtott postai-távközlési szolgáltatásról, a gyulai és a kalocsai posta több évtizedéről és egy pusztaottlakai, újkígyósi kézbesítő szakmai életéről.
A kötet különleges értékét adja az a precíz adattár, amiben a mai Bács-Kiskun, Békés és Csongrád-Csanád megye területén valaha volt összes – szám szerint egy híján 400 – postahely megnyitásának éve, a távíró- és távbeszélő-szolgálat kezdetének évszáma, a postahely mai státusza és besorolása, valamint az időközben megszűntek esetében a bezárás éve található.
A Krónika rovatban pedig áttekintést kapnak az olvasók a Dél-alföldi Postatörténeti Alapítvány munkájáról, aminek egyik kiemelten fontos eleme, hogy kezdeményezi és segíti a három megye mai postásainak megünnepelni saját postájuk megnyitásának jubileumát – ahogy teszi ezt most a bajai posta megnyitásának 325 éves évfordulója alkalmából is.