130 éves a posta Szatymazon

Szatymaz, 2011. szeptember 9. – Szatymazon 130 éve, 1881-ben nyílt mai értelemben vett, önálló, folyamatosan működő postahivatal. Az évforduló alkalmából 2011. szeptember 9-én ünnepi megemlékezést tartottak, és postatörténeti kiállítást nyitottak a szatymazi postánál.

A megemlékezést és kiállítást a helyi posta dolgozói szervezték a Dél-alföldi Postatörténeti Alapítvány támogatásával. A kiállítás a magyar posta és a hazai bélyegkiadás történetét mutatta be, továbbá ízelítőt adott Kass János, Kossuth-díjas grafikusművész bélyegtervezői munkásságából.

AZ ÜNNEPSÉG

Az ünnepség megkezdését 19. századi postakürtszó jelezte, majd Frankné Ámont Edina mb. postavezető köszöntötte a megjelent vendégeket, köztük az „Év Postása Klub” tagjait, akik az ország különböző településeiről érkeztek egy több napos szegedi programra, és többek között ellátogattak a szatymazi posta jubileumi ünnepségére is.

Ünnepi beszédet mondott dr. Veres Éva, a Magyar Posta Zrt. Szegedi Területi Igazgatóság igazgatóhelyettese, aki felidézte a magyar postahálózat létrejöttének főbb állomásait, különös tekintettel a Dél-Alföldre. Beszélt a szatymazi posta történetéről is, az 1788-ban megnyitott postakocsi-állomástól a mai postáig. A budai országút mentén 1788-tól működő postakocsi-állomás a Pest-Szeged vasútvonal megnyitása (1854) után elvesztette jelentőségét, mert az utasforgalom mellett a postaszállítás is átterelődött a gyorsabb és biztonságosabb vastútra. Az 1860-as években a szatymazi állomásfőnök látta el a posta kezelését is. A növekvő küldeményforgalom azonban önálló postát kívánt. A Postai Rendeletek Tára 1881. szeptember 19-i száma adta hírül hivatalosan, hogy „Szatymázon” új postahivatal „lépett életbe”. Ez tekinthető az önálló, mai értelemben vett postahivatal megnyitásának, ennek 130. évfordulóját ünnepelték most a szatymaziak. Dr. Veres Éva nevük felsorolásával tisztelgett az egykori postamesterek, a későbbi hivatalvezetők és a közelmúltbeli postavezetők előtt, akik felvevő és kézbesítő munkatársaikkal együtt mindig nagy odaadással szolgálták a település lakosságát. A mai magyar postásokról szólva elmondta, hogy egy felmérés szerint a lakosság bizalmi rangsorában az előkelő második helyen állnak, a Magyar Postát pedig az európai posták mezőnyében minőség tekintetében az ötödik-hatodik helyen tartják számon. A Magyar Posta a jövőben is szeretné ügyfeleit, piaci pozícióit megtartani. Nem vonul ki egyetlen településről sem. A szatymaziak is hosszú távon számíthatnak a postára, a helyi postásokra.

Köszönötte a vendégeket és a falu ünneplő postásait dr. Kormányos Lászlópolgármester is. Kiemelte, hogy az önkormányzat a posta legnagyobb üzleti partnere, a postásokat a falubeliek elismerik, nagyra becsülik, bizalmi index szempontjából – mondhatni – első helyre sorolják.

Az ünnepség résztvevői számára színvonalas műsort szerveztek a helyi postások. Két hangulatos népdalcsokrot adott elő a szatymazi Barackvirág Népdalkör, a végén pedig – különleges meglepetésként – a Postakocsin érkezem című, népszerű slágert is előadták, gitárkísérettel, vastapsot aratva. Kiss Laura általános iskolás kislány fantasztikus beleérzéssel szavalta Varró Dániel Mért üres a postaláda mostanába? című versét. Ő is hatalmas tapsot kapott. Ahogyan Bérczy Tamásné és Dohány Tamásné óvónők, valamint Feketéné Bárkányi Ilona könyvtáros, akik humoros postai jeleneteket adtak elő. Produkciójukat a közönség hálás tapssal jutalmazta.

Frankné Ámont Edina mb. postavezető a jelenlegi dolgozók nevében ez alkalommal köszönt el nyugállományba vonulása alkalmából volt kolléganőjüktől, Csíkos Antalné Gizikétől, akit megható, meleg szavakkal, hatalmas virágcsokorral és ajándékkal leptek meg. Gizike néni és az őt köszöntő kolléganői szeme is könnyekkel telt meg a meghatottságtól.

Ezt követően Tóth László, a Dél-alföldi Postatörténeti Alapítvány kuratóriumának elnöke beszélt az alapítvány által készített vándorkilállításról, ami a magyar posta és a magyar bélyegkiadás történetét, valamint Kass János grafikusnűvész bélyegtervezői munkásságát mutatta be. A kiállítást a helyi postások a szatymazi posta múltjával kapcsolatos emékek, dokumentumok, fényképek összegyűjtésével és bemutatásával gazdagították.

A szatymazi posta története

A mai Szatymaz község határában, a budai országút mellett már 1788-ban működött lóváltó postaállomás egy bérelt tanyában. 1800-tól a postaállomás a mai Postakocsi csárda épületébe költözött. Ez az épület Vedres István, szegedi főmérnök tulajdona volt, aki saját tervei alapján, saját költségére, kifejezetten postaállomás céljára építtette. Volt benne vendégfogadó és szálláshely az utasoknak, iroda és raktár a postának, 20-25 lónak istálló és kovácsműhely is. Kezdetben a postakocsi hetente egyszer járt, később – a forgalom növekedése miatt – gyakrabban.  Gyorsposta is járt ezen az útvonalon, ami azt jelentette, hogy a postakocsi nem időzött hosszasan a postaállomásokon, hanem a fáradt lovak cseréje után azonnal továbbhajtott.

1853. szeptember 3-án megnyílt a Pest-Cegléd-Félegyháza vasútvonal, 1854. március 4-én pedig a Félegyháza-Szeged közti szakasz is. Az addigra már naponta közlekedő postakocsi-járatok utasforgalma a postai küldeményekkel együtt hamarosan átterelődött a vasútra. Az 1860-as évektől ezért a szatymazi állomásfőnökre bízták a postai teendőket is. A lovas postakocsi-járatok és a lóváltó állomások így elvesztették a jelentőségüket.

A levelek és a csomagok száma folyton nőtt, így önálló postahivatalra volt szükség Szatymazon is. Kezdetben a mai Petőfi utca egyik házában béreltek helyet a postahivatalnak. A Postai Rendeletek Tára 1881. szeptember 19-i számában hivatalos közlemény adta hírül, hogy „Szatymázon” „új postahivatal lépett életbe”. Ezt tekintjük az önálló, mai értelemben vett, azóta is folyamatosan működő szatymazi postahivatal megnyitási dátumának. Ennek 130. évfordulójára emlékezik most a község.  A posta 1979-ben költözött a jelenlegi épületébe.

A szatymazi posta történetét Pálmai József helytörténész kutatásai, másrészt postai dokumentumok és visszaemlékezések alapján ismerjük. Szinte hiánytalanul ismert az egykori postamesterek, hivatalvezetők és a közelmúltbeli postavezetők neve is.

Postamesterek az egykori postakocsi-állomáson: 1788-tól Haraszty Antal, 1807- Panin Boldizsár, 1817- Kovács István, majd özv. Kovács Istvánné, 1833- Korda János, 1837- özv. Kovács Istvánné, 1840- Korda János, 1850- Korda István.

Postamesterek az önálló postahivatal élén: Varga Gizella, 1912- özv. Kovács Dánielné, 1929- Polgár Andorné, 1935- Nikolényi Gizella, 1948- Kürtösi István, majd Kopasz Ferencné.

Postavezetők: 1975- Darázs Józsefné, 1982- Kőváriné Tanács Ilona, 1984- Darázs Józsefné, 1991- Kulcsár Jánosné, majd Csíkos Antalné, Péterfi Ildikó, 1993- Farkasné Balogh Gyöngyi.

Farkasné Balogh Gyöngyi három alkalommal volt szülési szabadságon, ez idő alatt hosszabb-rövidebb ideig megbízottként vezette a postát: Frankné Ámont Edina, Lippai Orsolya, Süli József, Révész Ildikó, Kissné Tót Tünde, Szabó Tímea, Barna Anikó.

Szatymaz posta története bővebben

Pálmai József: A szatymazi posta rövid története I., a Mi Lapunk c. helyi újság 2011. 08. számában:

Pálmai József: Szatymaz posta története. (Múltidéző 3., 2015. 291-296. oldal) letölhető itt…

130 éve megnyitott postáját ünnepli Szatymaz

2011 szeptember 05. hétfő 06:07 | Forrás: szegedkurir.hu

Szatymazon 130 éve, 1881-ben nyílt mai értelemben vett, önálló postahivatal. Az évforduló alkalmából 2011. szeptember 9-én, pénteken 17.00 órakor ünnepi megemlékezést tartanak, és postatörténeti kiállítást nyitnak a szatymazi postánál.

A megemlékezést a helyi posta dolgozói szervezik a Dél-alföldi Postatörténeti Alapítvány támogatásával. A kiállítás a magyar posta és a hazai bélyegkiadás történetét mutatja be, továbbá ízelítőt ad Kass János, Kossuth-díjas grafikusművész bélyegtervezői munkásságából. Megnyitót mond dr. Veres Éva, a Magyar Posta Zrt. Szegedi Területi Igazgatóság igazgatóhelyettese és dr. Kormányos László, Szatymaz polgármestere.

A postahálózat kiépülése a Dél-Alföldön

Az Alföldön a folyók szabályozása előtt nem voltak állandóan járható, biztonságos utak. A török időkben szegedi marhakereskedők szállították a szultáni udvar leveleit Szeged és Buda között. Egyszerűen azért, mert a vízjárta, nádas-mocsaras Alföldön csak ők ismerték a járható utakat.

A törökök kivonulása után fokozatosan postautak létesültek a Duna-Tisza közén is. A Buda-Kecskemét-Szeged postajárat 1696-ban Lipót császár parancsára indult. 1788-ban a Buda-Szentes-Arad útvonalon létesült postajárat. Az útvonalba eső egyes településeken lóváltó postaállomások nyíltak.

A postaútvonalakon menetrend szerint jöttek-mentek a postakocsik, melyeket delizsánsznak hívtak, és nemcsak küldeményeket, de utasokat is szállítottak. A hajtó mindenütt kürtszóval jelezte a postakocsi érkezését. Az utasok lóváltó állomásokon pihenhettek egy-egy kicsit. Ha este lett, ott töltötték az éjszakát is, hiszen az utazás a távoli végpontok között több napig tartott.

Például Budáról Bécsbe vasárnap reggel indult a postakocsi, és csak kedden délben ért oda. Bécs és Buda közt hetenként, Bécs-Temesvár-Nagyszeben között négyhetenként járt a postakocsi. Budáról Szegedre kettő, Temesvárra három, Nagyszebenbe hat nap alatt ért oda.

A kiegyezés évében, 1867-ben a magyar posta kivált az osztrák fennhatóság alól, és Magyar Királyi Posta néven önálló nemzeti intézmény lett.

A kiegyezéssel gazdasági fellendülés köszöntött az országra. Továbbfejlődött a vasúthálózat, kibontakozott az ipar, fellendült a kereskedelem. Egyre több ember írt vagy kapott levelet, küldött pénzt vagy csomagot, és fizetett elő újságot. Egyre több postai szolgáltatásra volt tehát szükség. Ahogy a vasúthálózat terjedt, a vasút menti nagyobb településeken sorra nyíltak új postahivatalok.

A szatymazi posta története

A mai Szatymaz község határában, a budai országút mellett már 1788-ban működött lóváltó postaállomás egy bérelt tanyában. 1800-tól a postaállomás a mai Postakocsi csárda épületébe költözött. Ez az épület Vedres István, szegedi főmérnök tulajdona volt, aki saját tervei alapján, saját költségére, kifejezetten postaállomás céljára építtette. Volt benne vendégfogadó és szálláshely az utasoknak, iroda és raktár a postának, 20-25 lónak istálló és kovácsműhely is. Kezdetben a postakocsi hetente egyszer járt, később – a forgalom növekedése miatt – gyakrabban.

1853. szeptember 3-án megnyílt a Pest-Cegléd-Félegyháza vasútvonal, 1854. március 4-én pedig a Félegyháza-Szeged közti szakasz is. Az addigra már naponta közlekedő postakocsi-járatok utasforgalma a postai küldeményekkel együtt hamarosan átterelődött a vasútra. Az 1860-as évektől ezért a szatymazi állomásfőnökre bízták a postai teendőket is. A lovas postakocsi-járatok és a lóváltó állomások így elvesztették a jelentőségüket.

A levelek és a csomagok száma folyton nőtt, így önálló postahivatalra volt szükség Szatymazon is. Kezdetben a mai Petőfi utca egyik házában béreltek helyet a postahivatalnak. A Postai Rendeletek Tára 1881. szeptember 19-i számában hivatalos közlemény adta hírül, hogy „Szatymázon” ‘új postahivatal lépett életbe’. Ezt tekintjük az önálló, mai értelemben vett, azóta is folyamatosan működő szatymazi postahivatal megnyitási dátumának. Ennek 130. évfordulójára emlékezik most a község.

A posta 1979-ben költözött a jelenlegi épületébe.

A szatymazi posta történetét Pálmay József helytörténész kutatta. Részben az ő kutatásai, részben postai dokumentumok és visszaemlékezések alapján majdnem hiánytalanul ismerjük az egykori postamesterek, hivatalvezetők és a közelmúltbeli postavezetők nevét.

Postamesterek az egykori postakocsi-állomáson: 1788-tól Haraszty Antal, 1807- Panin Boldizsár, 1817- Kovács István, majd özv. Kovács Istvánné, 1833- Korda János, 1837- özv. Kovács Istvánné, 1840- Korda János, 1850- Korda István.

Postamesterek, postavezetők az önálló postahivatal élén: Varga Gizella, 1912- özv. Kovács Dánielné, 1929- Polgár Andorné, 1935- Nikolényi Gizella, 1948- Kürtösi István, majd Kopasz Ferencné, 1975- Darázs Józsefné, 1982- Kőváriné Tanács Ilona, 1984- Darázs Józsefné, 1991- Kulcsár Jánosné, majd Csíkos Antalné, Péterfi Ildikó, 1993- Farkasné Balogh Gyöngyi, akit szülési szabadságai alatt többen is helyettesítettek: Frankné Ámont Edina, Lippai Orsolya, Süli József, Révész Ildikó, Kissné Tót Tünde, Szabó Tímea, Barna Anikó.

A Postás újság, 2011. októberi szám

Szatymaz posta dolgozói 2011. szeptemberében

Álló sor: Farkas Dezső külterületi kézbesítő, Szabó Tímea felvevő, Szerző Gizella felvevő, Frankné Ámont Edina mb. postavezető, Csíkos Antalné Gizike nyugdíjas felvevő, Fogas Imre belterületi kézbesítő Guggolnak: Kónya Imre külterületi kézbesítő, Csíkos Bernadett felvevő A képről hiányzik: Szűcs Ferencné belterületi kézbesítő

Az ünnepség helyi támogatói

Antares Hungary Kft., Bartucz Géza, Csamangó Jenőné, Faszamár Borozó, Fuisz Éva, Hodács Pékség, Lippai József, Márta Ferenc, , Mi Lapunk szerkesztősége, Művelődési Ház, Pálmai József, Polgármesteri Hivatal, Posta Ferenc, Roni Bt., Szabó János, Szatymaz és Vidéke Takarékszövetkezet, Szeged 1. Körzeti Posta, Vrec-co Kft.

A posta épülete és dolgozói 2014-ben