Rólunk írták – Régi idők postája

szentesinfo.hu, 2004. július 2. – A szentesinfo.hu ismertetőt közölt a Múltidéző című kiadványunkról.

Régi idők postája

2004. július 2. http://www.szentesinfo.hu/szentesielet/2004/26_0702/11.htm

A rég múlt szentesi postás dolgozóiról szóló írás is helyet kapott a Múltidéző című szép kivitelezésű kiadványban. A dél-alföldi postatörténeti tanulmányokkal és visszaemlékezésekkel megjelent könyvet a budapesti postamúzeum igazgatója, Kovács Gergelyné mutatta be a postások szakmai rendezvényén, a szentesi postán.

A könyvet lektorként jegyző igazgatónő emlékeztetett a mű alcímére, miszerint a könyv a postaszolgálat történetéről szól, mely nem tévesztendő össze a ma használatos “szolgáltatás” kifejezéssel. A kötet írása abba a korba viszi az olvasót, amikor még nagy, boldog családot alkottak a postások. Azonban nem csak szakmai körökben számítottak a postások teljes értékű családtagnak. Így volt ez városunkban is, mint az a postán már több munkakörben is megfordult Horváth Mihályné visszaemlékezéseiből kitűnik. Ebből bevezetésképpen megtudhatjuk, hogy a városban 1787 óta működő postahivatalt számtalanszor költöztették utcáról utcára, míg jelenlegi helyére került.

Nagy nehézségeket jelentett a Szentes környék: tanyavilágba eljuttatni a küldeményeket. A feljegyzések arról tanúskodnak, hogy nyolc kerületi kézbesítő rótta az utakat reggeltől-estig, olykor lóháton. A nagy területen szétszóródva élő lakosságot a tsz-től bérelt lovakkal lényegesen könnyebb volt elérni, de a jószágok ellátása is a kézbesítő feladata volt. A városból érkező, tehát “jól értesült” postás jövetele eseménynek számított a világtól elzárt tanyavilágban.

Jó oldala is volt a külterületi szolgálatnak, ha ebédidőben érte a postást a kézbesítés, számíthatott a tanyasi emberek vendégszeretetére. “Míg tanyán butykosból kínálják a pálinkát, addig városon centis pohárból, s csak egyszer” – így látta a kül- és belterületi munka különbözőségeit egy hajdani postás.

A városodás lassanként felszámolta a tanyavilágot, de az ott tapasztalt szoros viszony postások és ügyfelek között a városban is jelentkezett. Idővel aztán ez a kapcsolat közvetetté vált, a napközben dolgozó emberekkel nehéz volt a napi kapcsolattartás.

A visszaemlékezés a közelmúltra utal, amikor a közbiztonság romlását és a postások ebből fakadó újabb feladatát taglalja.

Hogy ne keserűen szemléljük a múltat, a szerző érzékletesen és humorral vetíti elénk a nehéz kulcsokkal felpakolt egykori postás bácsikat.

D. J.