Emléktábla-avatás egykori szegedi vívómesterek, postás vívóoktatók tiszteletére

Szeged, 2021. július 15.

75 éve, 1946-ban alakult meg Szeged város 1945 utáni sporttörténetének legsikeresebb vívóklubja, a Szegedi Postás SE vívószakosztálya.   

Márki Ferenc, Tárkány-Szűcs Ferenc és Bánkuti Sándor honvéd vívómesterek, a Szegedi Postás SE egykori legendás vívóoktatói tiszteletére 2021. július 15-én emléktáblát helyezett el Szeged MJV Önkormányzata, a Magyar Szablyavívó Iskola, a Dél-alföldi Postatörténeti Alapítvány és a Kelet-Magyarországi Postás Sport Egyesület, a volt Szegedi Postaigazgatóság Tisza Lajos krt. 45. sz. alatti épületének falán. Az igazgatóság régi épülete adott helyet egykoron a Postás Vívószakosztály edzéseinek.

***

A magyar kardvívást, mint sportot a XX. század első harmadában Borsody László honvéd őrnagy, a Ludovika Akadémia, majd a SPOTI (M. Kir. Toldi Miklós Honvéd Sporttanár- és Vívómesterképző Intézet) fővívómestere újította meg. A Borsody-módszer annyira sikeres és hatékony volt, hogy a XX. század első két harmadában biztosította a magyar kardvívás hegemóniáját a világversenyeken. Tanítványai 18 olimpiai aranyérmet, 18 világbajnoki, 15 Európa-bajnoki, 24 tiszti Európa-bajnoki és 124 magyar bajnoki címet szereztek.

***

Szegeden 1945 után öt katonavívómester dolgozott, akik mindannyian Borsody-tanítványok voltak:

  • Márki Ferenc
  • Tárkány-Szűcs Ferenc
  • Bánkuti Sándor
  • Belovai Péter
  • Kökéndy Károly

Mindannyian a két világháború közötti, hírneves M. Kir. Toldi Miklós Honvéd Sporttanár- és Vívómesterképző Intézetben (SPOTI) sajátították el a vívás tudományát.

Közülük Belovai Péter csak néhány évet edzősködött Szegeden, a hódmezővásárhelyi vívósportnak lett meghatározó egyénisége, ott már emléktábla hirdeti érdemeit. Kökéndy Károly mindvégig a szegedi egyetemi sportklubban foglalkozott a tanítványokkal.

Márki Ferenc, Tárkány-Szűcs Ferenc, Bánkúti Sándor vívómesterek pedig a Szegedi Postásban alkottak maradandót.

Márki Ferenc 1946-ban a Szegedi Postás vívója, majd 1948-1956 között a vívómestere volt. Ezt az időszakot szokás nevezni a szegedi vívás aranykorának. Olyan vívókat nevelt ki Szegeden, mint az olimpiai és világbajnok Magay Dánielt, az ifjúsági világbajnok Örley Szabolcsot, az olimpiai bajnok és háromszoros világbajnok Juhász Katalint. Az 1956-os forradalom után emigrált, és az amerikai egyetemi vívósportban szerzett elévülhetetlen érdemeket vívómesterként.

Tárkány-Szűcs Ferenc 1946-tól az 1970-es évek közepéig a Szegedi Postás vívómestere volt szakoktatóként, majd függetlenített vívóedzőként. Az 1950-es, majd az 1960-as években elévülhetetlen érdemei voltak az újabb fiatal vívógeneráció kinevelésében és a Szegedi Postás SE vívósikereiben. 50 évet töltött a sportban, szinte egész életét a vívásnak szentelte. Közel 30 évig működött egyesületében vívóedzőként.

Bánkuti Sándor 1959-1980 között a Szegedi Postás SE vívómestere volt szakoktatóként, majd függetlenített vívóedzőként. Márki Ferenc távozása után, az 1960-1970-es években elévülhetetlen érdemeket szerzett az újabb fiatal vívógeneráció kinevelésében és a Szegedi Postás vívósikereiben.

Ők hárman vívómesteri pályafutásuk jelentős részét, meghatározó időszakát töltötték a Szegedi Postásban, bajnokok és élvonalbeli versenyzők tucatjait nevelték ki egyesületük és városuk dicsőségére.

***

Az emléktábla-avatás szervezői:

Magyar Szablyavívó Iskola
Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata
Dél-alföldi Postatörténeti Alapítvány
Kelet-Magyarországi Postás Sport Egyesület

Az avatás programja:

Himnusz
Beszédek:
Tóth László a Dél-alföldi Postatörténeti Alapítvány kuratóriumi elnöke,
Máday Norbert  a Magyar Szablyavívó Iskola alapítója,
Zetényi Csukás Ferenc író

Szablyavívók bemutatója
Emléktábla leleplezése
Koszorúzás, virágok elhelyezése
Magyar takarodó (katonai kürtön előadva)

 

Fotók az emléktábla-avatásról

 

Videó

 

Az emléktábla

 

Tóth László DAPTA-elnök beszéde

 

A postások nevében tisztelettel köszöntöm Önöket. Köszönöm, hogy megtisztelték rendezvényünket és a múltat azzal, hogy most itt vannak velünk.

A postásokat mindig az összefogás, a tenni akarás jellemezte és jellemzi, legyen az munka, sport vagy egyéb tevékenység. Most elődlegesen a sportról szólok. Vallom, hogy a sport különleges helyet foglal el életünkben. Nem politikai beállítottság vagy összeköttetés kell a jó eredményhez.  Az egyén tehetsége, szorgalma és elszántsága a meghatározó, amelynek kiteljesülése a közösség számára is kedvező. Nem véletlen, hogy egy magára adó cég fontosnak tekinti dolgozói egészségét és sportolását. A Szegedi Postaigazgatóság Trianon után 1920-ban létesült. Már 1925-ben létrejött a Szegedi Postás Sport Egyesület. Működése során 14 szakosztályban biztosított lehetőséget a dolgozók sportolására. Szinte minden sportban sikeresek voltak a Szegedi Postás Sport Egyesület versenyzői. Különösen igaz ez a vívókra. 1945 novemberében Bleiser Győző postaigazgató Jávorkai Istvánt kérte fel a Vívó Szakosztály megalakítására. 75 évvel ezelőtt 1946. január 2-án született meg a jóváhagyás az új szakosztály bejegyzéséről. Kezdetben 15 fő jelentkezett vívónak. Már az első évben a megyei verseny győztese a postás vívók közül került ki. Ez az eredmény is hozzájárult ahhoz, hogy a Szegedi Postaigazgatóság 1946-ban Márki Ferencet is leszerződtette, először versenyzőnek, majd 1948-tól edzőnek. 1950-re már 107 főt számlált a kardvívó szakosztály, ezzel a létszámmal a legnagyobb szakosztály volt. A vívók életében egy igai aranykor kezdődött ezekben az években. 1953-ban Örley Szabolcs ifjúsági világbajnokságot nyert. Magay Dániel 1954-ben világbajnok lett, 1956-ban pedig a melbourni olimpián kardcsapatban aranyérmet szerzett. Sajnos mindkét versenyző 1956-ban elhagyta hazánkat, és edzőjük Márki Ferenc is, aki Kaliforniába távozott.

A vívók számának emelkedése és a különböző korosztályok, szakcsoportok további szakembert igényeltek. Ekkor került   Tárkány-Szűcs Ferenc a postai vívókhoz. Kezdetben szakoktatóként, majd függetlenített vívóedzőként. Kiemelkedő volt az ifjúsággal való foglalkozása. Szerette a gyerekeket, imádta a vívást. A vívó szakosztály vívómesterei mindenkor kiemelt feladatuknak tekintették az utánpótlás nevelését. Az ifjúságtól elvárás volt a jó tanulás is. A vívók közismert mondása, hogy „csak jó fejű versenyzőkből válik igazán jó vívó.”

Márki Ferenc távozását követően, 1959-ben került Bánkuti Sándor vívómester a Szegedi Postás Sport Egyesülethez.

1961-ben a Délmagyarország olvasóinak szavazata alapján a Szegedi Postás kardcsapat lett Szeged legeredményesebb csapata. Köszönhető ez a versenyzőknek és Jávorkai István, valamint Bánkuti Sándor vívóedzőknek.

1972-ig NB I-ben versenyeztek a férfi kardvívóink, de a női csapat is NB I-ben vívott.

1973-ban Jávorkai István betegsége miatt kisebb megtorpanás történt a vívó szakosztálynál, de 1976-ra rendeződtek a sorok. Különös figyelmet kapott a 8-12 éves korosztály. A gyerekek érdeklődése ekkor már formálódott, a játék helyébe komoly felelősségteljes és gondolkodást igénylő cselekvés lépett. Ebben 1980-ig oroszlánrészt vállalt Bánkuti Sándor vívómester.

Köszönet Márki Ferencnek, Tárkány-Szűcs Ferencnek és Bánkuti Sándor vívómestereknek, hiszen Jávorkai Istvánnal együtt ők teremtették meg és éltették a Szegedi Postás vívósportot.

Nekik köszönhetően, távozásuk után volt egy olyan alap, ami további sikeres éveket hozott. 1983-ban Dudás Zoltán világbajnokságot nyert párbajtőrben, valamint Dékány Lászlóval együtt meghívást kapott a junior válogatott keretbe. Dudás Zoltán hét éves korától vívott a Postásban, igazi saját nevelésű versenyzőnk volt.

Az 1970-es évek végén már Dudás István volt a Postás Vívó Szakosztály vezetője. 1988-ban a fegyvernemi oktatásokat szétválasztották: Sziráki János a karddal, Dudás Zoltán a párbajtőrrel és tőrrel, Jávorkai István pedig az utánpótlással foglalkozott. Ebben az évben a férfi tőrcsapat NB II-ben második helyen végzett, sajnos így nem került be az NB I-be. A párbajtőr csapatnak jobban sikerült, mert a forduló utolsó mérkőzésén a budapesti öttusázókkal megerősített Diósgyőr csapatát 9:4-re legyőzte, így bejutott az NB I-be. E nagyszerű sikert kiharcoló csapat versenyzőinek átlagéletkora 23,6 év volt.

1990-ben a Magyar Posta három részre vált, ami a sportéletre is kihatással volt. A tömegsport elsőbbséget kapott, a versenysport pedig háttérbe szorult. A vívók kisebb összegű anyagi támogatását (terembérlet), azonban a Szegedi Postaigazgatóság a megszűnéséig biztosította.

1996-ban a Magyar Vívó Szövetség hivatalos lapjában, a „Vívó Híradó” 3. számában olvashatunk „A Szegedi Postás SE Vívó Szakosztályának 50 évéről”. Ekkor már fizetett alkalmazottja nem volt a szakosztálynak. Jávorkai István 83 éves koráig volt edző, utána már csak Dudás Zoltán testnevelő tanár, vívóedző gondoskodott – társadalmi munkában – a versenyzők felkészítéséről.  Az 50 éves jubileumra Márki Ferenc Amerikából 50.000.- forintot küldött a versenyzők jutalmazására. Ebből az összegből a legjobb nyolc versenyző új vívófelszerelést kapott. Márki Ferenc 2008-ban halt meg. Utolsó napjaiban is elérzékenyült, amikor visszagondolt a Kossuth Lajos sugárútra, a Szegedi Postás ütött-kopott, keskeny, kokszkályhás vívótermére, melyben még meleg víz sem volt.

A vívók közel másfél évtizedig az Ortutaty Gyula Általános Iskola tornatermében folytatták edzéseiket. A posta anyagi támogatásának megszűnése, valamint Dudás Zoltán Amerikába távozását követően, közel 60 évi működés után véget ért a postás vívók sikertörténete. Írásoknak, tudósításoknak, valamint a most felavatásra kerülő emléktáblának köszönhetően a postás vívók és edzőiek neve azonban nem merül feledésbe.

Jelen emléktáblán szereplő nevek mellett többen is voltak, akik fáradhatatlanul dolgoztak azért, hogy a szegedi vívósport eredményesen működjön, és történelmet formáljon. Őszinte tisztelettel és hálával gondolunk valamennyi vívómesterre, edzőre és versenyzőre. Emléküket megőrizzük.

Szeged, 2021.07.15.

 

Sajtó

Nyomorban oktattak, mégis bajnokok kerültek ki a régi vívómesterek kezei közül – Fotók

 

 

 

Bővebb információk
a Magyar Szablyavívásról és a szegedi vívómesterekről
(letölthető dokumentum)