Sepsiszentgyörgy, 2018. április 26-29. – Alapítványunk távközléstechnikai szakértője, Labát Pál László Szentes városi delegáció tagjaként három napos testvérvárosi és szakmai találkozón vett részt Sepsiszentgyörgyön.
Labát Pál László az alábbi összefoglalót írta a látogatásról, aminek elsődleges célja a sepsiszentgyörgyi Puskás Tivadar Távközlési Kismúzeum, valamint alapítványunk szakmai kapcsolatának elmélyítése volt.
„2018. 04. 26-án Szentes város küldöttségével látogattam Sepsiszentgyörgyre, az ottani Szent György napok rendezvényére. A meghívás – a Puskás Tivadar Távközlési Kismúzeum vezetője, Csáky Ernő közreműködésével – személyesen Antal Árpádtól, Sepsiszentgyörgy polgármesterétől érkezett. Látogatásom célja tapasztalatszerzés és -átadás volt.
Az egész napos utazás után Csáky Ernő a szálloda kapujában fogadott. Küldöttségünk kísérője ismertette a hivatalos programot, melynek figyelembe vételével kialakítottuk saját tervünket a három napra.
Másnap reggel Ernő korán jött értem, saját autójával vitt a lezárt belvárosból a város peremén fekvő Líceumba, ahol először a Puskás Tivadar Szakközépiskola igazgatójával, Demeter Dáviddal találkoztam. Megerősítettem őt abban, milyen fontos szerepe van a Líceumnak egy ilyen ritka magángyűjtemény felkarolásával, fejlesztésével. Ezt követően végignéztem a kiállítást. Ernő személyre szabott, rendkívül részletes tárlatvezetést tartott.
Mivel sorkatonai szolgálatom alatt hírműszerész voltam, Csáky Ernő pedig mint mérnök ezredes a román hadsereg híranyag-javító bázisának a parancsnoka, a Varsói Szerződés tagállamaiban rendszeresített katonai rádiókhoz mindkettőnknek sok élménye fűződött.
A román távközlési eszközök szintén nagyon hasonlítottak a Magyarországon használtakhoz.
Elbűvölve néztem a híradás történetének kezdetét mutató egyszerű eszközökből létrehozott kiállítási asztalát.
Magam sem gondoltam még végig, hogy ma már az asztalon lévő eszközök helyettesíthetők 1 db mobil telefonnal.
Ebéd után kicsomagoltuk alapítványunk adományait.
Amiben segítségre szorultak, az a különböző távírógépek üzembe helyezése és összekötése volt. Ehhez első lépésként összegyűjtöttük a rendelkezésre álló dokumentációkat. Megvizsgáltuk, melyik gépnek milyen hibája van, és melyik példány működőképessé tételéhez érdemes hozzáfogni. Belekezdtünk a javításokba, de nem sikerült gyors eredményeket produkálni.
Szombaton a lehetőségekhez képest korán nekikezdtünk a munkának. Az első sikerünket a T51-es távgépírón arattuk, megközelítőleg tökéletes lett az írása. A következő egy katonai kivitelű gép, mely a fém borításon kívül annyiban különbözik, hogy a latin betűkön és a számokon kívül ciril betűket is tud továbbítani.
Közben megérkezett Bokor-Tóth Zoltán, a kiállítás egyik fő támogatója. Meghívására elmentem üzemlátogatásra cégéhez a MULTINR-hez. A Kft. reklámanyagok gyártásával foglakozik.
Azonnal párhuzamot tudtam vonni a múzeum professzionális dekorációja és Zoltán cége között.
Délután a javításban már nem voltunk „termelékenyek”.
Láthattam azonban egy profi tárlatvezetést fiataloknak. Ernő és segítője, Kiss Árpád a váci Boronkay György Műszaki Szakgimnázium diákjainak mutatták be a kiállítást.
Szombat este a testvérvárosi ünnepi vacsorán alkalmam nyílt a polgármester úrnak személyesen megköszönni a meghívást. Megerősítette azt a hírt, hogy szándékukban áll a város széléről a centrumban lévő régi posta épületbe költöztetni a kiállítást. Ettől remélik az értékes gyűjtemény látogatottságának növelését.
Vasárnap új erőre kapva működésbe hoztuk az utolsó távírógépet, aminek a megjavítását célul tűztük ki.
Búcsút vettem a múzeumtól, azzal az elhatározással, hogy visszajövök még!
Ennek a napnak a fő rendezvénye, melyen Ernővel közösen vettünk részt, a Pro Urbe-díj átadóünnepsége volt. Számomra egy életre meghatározó élményt jelentett, hogy részt vehettem ezen a testvérvárosi ünnepségen.”
Labát Pál László